Bizalom a lakberendezési folyamatban

Nehéz erről beszélni, viszont most úgy érzem, hogy kell. 

A lakberendezés egy rendkívül bizalmi dolog. Belenyúlni emberek személyes terébe, megbolygatni a régi dolgokat, vagy épp teljesen új alapokat lerakni. Ami nekem csak egy tárgy és nem is igazán tetszik, az lehet, hogy a Megbízómnak egy kedves emlék. Vigyáznom kell minden szavamra, metakommunikációmra, nehogy megbántsam, mert akkor máris rossz pózból indulok. Finoman, percről percre hangolódunk egymásra, olyasmi, mint az első randi. Felvesszük egymás ritmusát, vagy gyorsan kell járni az agyamnak, vagy egy kicsit lelassulni, hogy mindent értsen és el tudjon képzelni. Rá kell jönnöm, hogy mekkora változtatást bír el, merjünk-e merészet álmodni, vagy maradjunk óvatosabbak a színekkel és formákkal, esetleg hagyjunk időt és helyet majd az újdonságoknak. Van, hogy nem azonnali döntést kell meghozni, mert még hónapok lesznek a kivitelezésig, de akad olyan eset is, amikor pár nap áll rendelkezésre. Ha az ügyfél nyomás alatt van, még nehezebben dönt, még bizonytalanabb, még több támogatásra, tanácsra van szüksége, ő nem alhat rá heteket.

Az érzelmi és személyes vonal kezelése legalább olyan nehéz, mint megtalálni a megfelelő szőnyeget, vagy tapétát. 

Sokszor elmondják az anyagi keretüket, helyzetüket, élettörténetüket, hogy most épp miért végezzük a lakberendezést, és nem mindig épp rózsás a sztori, mint a Spektrum Home csatornán. Én sosem firtatom, de általában megnyílnak nekem és mire végzünk a tanácsadással, máris közelebb kerültünk egymáshoz és általában valamilyen formában lesz folytatás. Vagy további tervezés, vagy ajánlanak tovább, vagy akár évekkel később keresnek meg újra. Ezek a dolgok és érzések ugyanolyan fontosak, mint az, hogy szép lett a lakás. 

Azt gondolom, hogy bizalom nélkül nem lesz jó az eredemény, bárhogy töröm magam. 

6 és féléve foglakozom lakberendezéssel és tegnap egy olyan dolog történt, amire még nem volt példa. Hátba szúrtak, hazudtak, kettős játékot játszottak. Hat napig dolgoztam hajnalban, napközben és éjszaka is egy projekten. Erőt, esős időt, gyerekek altatását nem kímélve, hogy mindent befejezzünk és tökéletes eredményt alkossak. Nagyon akartam bizonyítani. Sokkal többet tettem bele, mint amiben megállapodtunk, de nem számoltam fel, nem hágytam senki szemére, mert úgy voltam vele, hogy szuper referencia lesz és még további folyatatás is elképzelhető. Kész volt kb 80%-ban. Tehát a koncepció, a színek, a fő bútorok és kvázi a további tervek, amikkel pár napon belül be lehetett volna fejezni. Jöttek a köszönöm üzenetek, minden szuper, a dolgok felét már meg is rendelték, le is lett szállítva, még este és reggel is hívtak, hogy jaj de jó. Majd két óra múlva jött a telefon, hogy ennyi elég belőlem és tulajdonképpen semmi sem tetszik.

Hogy micsoda??? 6 nap, 20 óra munka, teljes koncepció, folyamatos, szinte óránkénti kommunikáció, pozitív visszajelzés, majd egy hátbaszúrás. Minden rossz? Hogyan lehet minden rossz? Még ha az eredeti terv nem is tetszik, lehet B, C, D is! (Volt is egyébként több variáció), Csak egy jó megoldás van? Nem! Sok jó megoldás létezik. Beszéljük meg, gondoljuk újra! A lakberendezést nem úgy kell elképzelni, hogy egyedül döntök, vagy bárkire ráerőltetek bármit. Ilyen még SOHA nem volt és távol is áll a személyiségemtől. Aki ismer vagy már dolgoztunk együtt valaha, az tudja ezt.

Hogy éltem ezt meg? Sírtam. Kiborultam, mindent sötétnek láttam. Potyogtak a könnyeim és nem bírtam abbahagyni. Eltel pár óra és egy álmatlan éjszaka és elkezdtem átgondolni, hogy tulajdonképpen mi is történt és hol rontottam el. 

• Több variáció az adott térre - megvolt
• Faragás a költségvetésből - megvolt
• Átgondolt koncepció - megvolt
• Gyors reakció, folyamatos rendelkezésre állás - megvolt
• Rugalmasság, újabb verziók ajánlása - megvolt
• Pozitív visszajelzés az ügyfél részéről - megvolt

Nem voltam hibás, szakmailag nem hibáztam. Olyan dolog lehetett, amit nem számoltam a képletbe. Méghozzá egy fura new age irányzatnak hódolt az illető, amit igyekeztem, tolerálni, de azonosulni nem tudtam vele. Próbáltam nem vitatkozni és figyelembe venni az elképzeléseit, de olyan szinten áthatotta ez az egész hókuszpók az életét, hogy bárkin átgázolt volna. Pont én voltam ott. Kellett egy bűnbak, akire rákenheti a dolgot, akire ráolvashatja a hibákat. 

Soha, senkit nem különböztettem meg a vallása, nemi, faji hovatartozása miatt. Egyrészt etikátlan, másrészt nem vagyok olyan. Dolgoztam már izraelieknek, feketéknek, romáknak, vidéki paraszt embereknek és budai puccos népeknek is és meleg párnak is. Soha, de soha nem volt téma sem a vallás, sem bármilyen hovatartozás. Soha nem bántak velem így, én is tiszteltem mindenkit és tiszteltem az igényeit is. Teljes diszkrécióval dolgozom, harmadik fél részére nem adok ki semmit, mindenféle adatvédelmi előírásnak megfelelek.  

Tegnap este visszaidéztem magamban, hogy hány otthon születésénél vettem részt, hány ajánlást kaptam és mennyi visszatérő ügyfelem van. 

Köszönöm nekik! Köszönöm, hogy ők hittek nekem, bíztak bennem, megtiszteltek a bizalmukkal, voltak, akik a barátukká fogadtak, a mai napig köszöntjük egymást névnapokon. 

Köszönöm, hogy ebben a nehéz szituációban belőlük meríthetek erőt. Köszönöm a jelenlegi ügyfeleimnek, hogy kitartanak mellettem, hogy én tervezhetem az otthonukat.

Már jól vagyok, ne aggódjatok! 

Felíratozási lehetőség: